"Welcome to hell!"

A majmok hegye

Elcsépelt, unalmas, közhely. Ezeket hallom visszhangzani a fejemben a címmel kapcsolatban, de a bejegyzés során érthetővé válik a választás.

Már több alkalommal elhatároztuk a párommal, hogy felkerekedünk a kocsinkkal és ellátogatunk a Hell's Gate nevű nemzeti parkba. A honlap szerint lehet biciklizni, hegyet mászni, és sétálni, ami azért egy itteni nemzeti parktól nem szokványos. A vadállatok miatt csak a kocsiból lehet csodálni a látnivalókat.Mivel itt minden nap kocsival jár az ember mindenhová, ezért örültünk a lehetőségnek, hogy végre lehet sétálgatni, biciklizni, a látványról pedig nem is beszélve.

Ebédidő:)

A park kb. másfél óra kocsival Nairobitól az egyik itteni autópályának titulált főúton, ami nem kis izgalmakat tartogat. Az itteniek vezetési stílusa a városon kívül még rosszabb, mint a városban. Őrült tempóban vezetnek, és nem figyelnek senkire, elég sokat előznek olyan helyeken is, ahol nem kéne. Ráadásul 2500 méter köré emelkedünk az út egy bizonyos részén, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Ngong hegyre. Érdemes eltölteni egy kis időt a kilátó ponton. Arra viszont lehet számítani, hogy a helyi árusok mindenféle portékát megpróbálnak majd eladni nekünk, de egyszerűen le lehet őket "rázni" egy "nem köszönöm-el".

Az út végig megfelelőnek mondható, könnyen megtalálható a park bejárata is, mert több helyen figyelmeztetnek, hogy merre fordulj a pokol kapujához. Az utolsó kereszteződésnél fiatalok serege fogadja az érkezőt, több kerékpár társaságában. "Welcome to hell", ordítják, és felkínálják a bicikliket bérlésre. A park bejárata ettől a ponttól még kb. 1 kilométerre van, ahol szintén lehet biciklit bérelni, és őrzött parkolóban lehet hagyni a kocsit.

Úton

A belépők megvétele után mi kocsival folytattuk utunkat a park belseje felé, ahol több alkalommal tettünk gyalogos kitérőket. Nagyon sok állattal lehet találkozni, antilopok, zebrák, varacskos disznók, majmok, zsiráfok. A legtöbb állat már megszokta az emberek közelségét, így lehet "szelfizni" velük, de ha fenyegetve érzik magukat, akkor gyorsan tovább állnak.

Nagyon kellemes piknik pontokat alakítottak ki több helyen a parkban, ahol megpihenhetünk séta közben, süthetünk a szabadban, vagy csak az előre elkészített ételünket elfogyaszthatjuk. Mellékhelyiséget is kialakítottak a pihenő pontok mellett, de ne angol WC-t várjuk, hanem csak a legegyszerűbb pottyantóst, de teljes mértékben megfelelnek a célnak:).

"Sziasztok:)"

A hegyek között haladva egy főút vezet végig a parkon, ahonnan több ponton le lehet térni.Minden elágazásánál pontosan le van írva, hogy mit és milyen messze találunk. Mi próbálkoztunk felfedezni egy kilátó pontot, de eléggé eltévedtünk. Hirtelen a föld útról egy teljesen új bitumenes útra érkeztünk, ami egy kis faluba vezetett minket, ahol mindenfelé csövek kacskaringóztak a földön. Utólag derült ki, hogy a park területének egy része alatt hatalmas geotermikus energia található, nem túl mélyen a föld alatt, aminek a hasznosítására erőművet építettek. Ehhez az erőműhöz készült az új út, és az ott dolgozó emberek lakják a falut. Innen gyorsan visszafordultunk, és megkerestük az obszidián barlangokat. Egy egyre szűkülő völgyben találhatóak a kis barlangok, és rengeteg obszidiánt lehet találni, de óvatosnak kell lenni a barlangok közelében, mert van amelyikben álltok élnek, és ha túl közel megyünk a bejárthoz, akkor ránk is támadhatnak. Mi csak a morgást hallottuk az egyik barlang bejáratában, de nem mertük közelebbről megvizsgálni, hogy kitől érkezett a figyelmeztetés.

A park kijárata mellett az egyik sziklafalon észrevettünk pár szirti borzot is, akik nagyon aranyosan napoztak és játszottak egymással. Miután kicsodáltuk magunkat, búcsút vettünk a parktól, és két óra múlva már egy újabb szép emlékkel a fejünkben vacsoráztunk itthon.